Az ambo project bemutatja:

Peregnek a szemek

2026.06.13. 19:00
Hagyományok Háza

Takács Antal
ének, zongora, Gitár

„Az éj csendjén át némán száll a dal.
A lélek hangján szól, így jut el hozzád”

Rejtelmes az a rend, ami mellett nap, mint nap szó nélkül elmegyünk. Éljük a mindennapokat, és észre sem vesszük, mennyire tökéletes a Gondviselés. Mert senki nem érkezik ok nélkül az életünkbe, és semmi sem történik véletlenül. Még ha ezt nem is mindig értjük meg, hiába az Üzenet.

Bazsinka IvetT
ének

„Elengedem minden súlyát a szívemnek,
a szél viszi el, mint levelet az őszben.”

Dalaink az Istennel megélt tapasztalataink lenyomatai: Istenkeresésünk, vagy éppen Istenélményeink mélységei és magaslatai jelennek meg bennük; zenébe öntött válaszok a kegyelem, Isten irgalmának és szeretetének megtapasztalására – legmélyebb fájdalmaink és örömeink nyomán.

Van, hogy egy történet nem ott kezdődik, ahol megszületik, hanem a csendben, amikor valaki virraszt egy másik ember mellett… Ebben a törékeny pillanatban amikor szinte megáll az idő, és a virrasztó ujjai között apró szemek peregnek, számolva a reményt és mintha minden érintés egy újabb lélegzet lenne.

Az élet aztán tovább indul újult erővel… Utak nyílnak, évek repülnek, arcok, érintések, történetek fonódnak egymásba.
De van, ami velünk marad, egy mozdulat, egy dallam egy láthatatlan fonál, amely összeköti a múltat és a jelent.

S egyszer csak valaki újra virraszt a csendben, hangtalanul… nem is tudja miért, csak érzi, hogy jó ezen az úton lenni… és ujjai közt újra peregnek a szemek, s minden egyes gyöngyben ott lüktet valami több: egy ima, ígéret, hit, amely három életen átível. Valami, ami nem tűnt el, csak tovább adódott és új hangon, de ismerősen megszólal.

NEUMANN BALÁZS
zongora, billentyűs hangszerek

“Nincs szánva szemednek a holnap, Ott légy igaz ember, ahol vagy. Most tedd, amit adatik tenned, az Isten rügyezik benned.”

HUSZÁK ZSOLT „MACI”
basszusgitár

“Az áttörhetetlen csend-falon túlról érkező Üzeneted, csak mind hangfoszlány, mit elvisz a szél… a tengerből egy vízcsepp mit ér? Az életemet nem én kértem, mégis engedd, hogy értsem!”

NAGY ZSOLT
dob